Akkor ugorjunk vissza a jelenbe. Ma nagyon jó napom volt. Lett volna egy darab kémia előadásom, de olyan témában, amit már kémiatáborban vettünk, szóval engedélyeztem magamnak, hogy kihagyjam (nem mintha általában problémáznék, ha kihagyok egy-egy előadást). Helyette reggel átmentem karaokézni Lettihez (igen, mostantól neveket fogok használni!), ami iszonyatos király volt.
Ilyen Play Station 2-s, mikrofonos dolog, ami mutatja, hogy hogy kéne énekelni, és pontozza, hogy ezt mennyire teljesítettük. Majdnem mindig vesztettem, kivéve a Super Troupernél, ahol én kaptam a vezető szólamot, ő meg a háttérénekes volt (annyit kellett énekelnie, hogy superpe trouperpe). Ja igen, Abba-slágerek voltak - Mamma Miától a Winner Takes It All-ig minden. És a végén lenyomtuk a szokásos kombónkat is: Five Colors in Her Hair, Eternal Flame, és Free Your Mind. Gyakrabban kéne járnom, gyakorolnom, és lehet hogy egész jó karaokeénekesként végezném.
Ezután mentem tesit pótolni (pénteken a gólyabál miatt nem voltam) Vikivel. Ott összebarátkoztunk egy német csajjal, aki szintén pótolni jött, én mondtam neki, hogy mit kell csinálni. Erősítés. Nem érzem úgy szükségem van arra, hogy rohangáljak 3 kört, majd súlyzózzak karra, combra, hasra, majd kezdjem az egészet elölről. Ameddig bele nem halok. Mert komolyan nincs se állóképességem, se erőm. És amúgy szerintem nem tesz jót. Mármint a gerincemnek. Egyszer éreztem azt, hogy a jobb vállízületem mindjárt le fog szakadni.
A vége jó volt, mert Vikivel tollasoztunk, úgy lazán, de azért rendesen.
Itthon megnéztem az új Odaátot, nem tanultam semmit, és mindjárt megyek celebrálni. Az alkalom: ismét 100 közös ismerősöm van facebookon Vikivel. Erre mindenképp inni kell!
Ahogy a napomnak zajlania kellett volna: voltam kémián, utána vidáman bepótoltam a tesit, majd hazajöttem és anatómiát tanultam este 11-ig. Ehehehehe.
