I want it that way

Mániákus Mágusok

Az utóbbi napokban életem legjobb (egyetemi) élményeit éltem át!

Elkezdtem az instruktorképzést, nem is tudom, mit vártam, de sokkal, de sokkal többet kaptam, mint azt bármikor remélni mertem volna. Nagyjából 5 hét alatt vadidegen emberekből egy családdá értünk. A többit inkább a konkrét élményekben részletezem:

Múlt szerdán különleges képzés volt: a portya az összes képzéscsoporttal együtt. Az egésznek gólyatábor hangulata volt, csak most a várban kellett kántálva ordibálnunk. Miután a Hadtörténeti Múzeum elől visszaszereztük Szesztit, a képzésfőnökünket, kezdődhetett A Hídfutás. Nem tudom átadni az élményt, mert ezt meg kell élni: 400 vigyorgó, éneklő ember felsorakozik a Lánchíd egyik járdáján két oldalra, és neked teljes erőből át kell rajtuk futnod. Mindenkivel pacsizol, mindenki azt kiabálja, hogy Egyszerűen szexik vagytok!, úgy érzed magad, mint egy hollywoodi sztár egy filmpremieren. És közben ott van imádott kivilágított szülővárosod... és minden hétköznapi problémát elfelejtesz. Ez életem Top5 élményében biztos benne van.

Aztán a Lánchíd pesti hídfőjénél kezdődhetett a Sárga a pintyőke című játék (szakképzett egyének tudják, hogy ez egy körbeivós-éneklős játék), majd kellőképpen felkészülve rá, a Portya rész: a Vigadó, Deák, Váci utca, Ferenciek tere, Szabadság tér környékén járva kellett szerenádoznunk egy erkélynél valakinek, minden kukát körbetáncolni, biztatni az arra futó/bicikliző embereket, és egyéb fantasztikus feladatokat megoldani. És közben énekelni az indulókat persze.

Ezek után a Könyvtár Klubba mentünk, ahol egy össz-képzéscsoport-buli volt, csodálatos hangulattal, és a kedvenc bulizós zenéimmel.

igen, az egy gumi

Aztán még nagyjából nem is sikerült kiheverni a portyát, amikor kezdődött az első Képzéshétvége. Már a leutazás is kalandos volt: nem voltak ott az instruktorok, csak egy levelet hagytak, nekünk kellett mindent megoldani. Sikeresen felszálltunk a buszra, ekkor kezdődhetett a feladatok elkészítése:
1. A 'Szállj el, griffmadár' című dalt kellett megírnunk, úgy, hogy benne legyen pár kifejezés (ártány, bableves, kurbli).

2. A Ford Escortra kellett gyártani 10 versszakot, amiben minden képzéscsoportról megemlékezünk. Ez nagyon jól sikerült, szóval remélem, hogy a nagy hétvégén bemutathatjuk.

3. Totemet kellett gyártani a rendelkezésre álló dolgokból, szerintem zseniális lett (lásd: kép).

Dömsödre mentünk, és a buszról leszállva véletlenül lehoztuk egy öreg néni sálját, mert azt hittük, hogy hozzánk tartozik. Legalább második este már nem fagytam meg, mert megkaparintottam.

Megérkezés után általános szabályokat mondtak el, és megtanítottak sört csapolni. Volt hivatalos sörcsap, és becskasszás alapon mindenki magának csapolhatott a hétvége folyamán. Ez valamiért nagyon menő érzés!

Komoly játékok következtek: ezek olyan megterhelőek voltak lelkileg, hogy szerintem még nem sikerült feldolgoznom magamban. Van egy olyan, amit csak egyszer lehet játszani, szóval senkinek nem akarom lelőni. Rengeteget lehet tanulni belőle magadról, a világról, és hogy hogy viszonyulj másokhoz. A játék tartott kb egy óráig, és utána vagy két óráig elemeztük. Nagyon tanulságos volt számomra, de még a beszélgetés végeztével is maradt mindenkiben feszültség, amit végül feloldott a...

Buli. Attila nyakában táncolás a Starshipsre. Fló tánca a Feneked a gyengémre. I want it that way szerenád a félmeztelen (és meglehetősen szexi) fiúktól teljes beleéléssel - ezt mindenki képzelje el egy pillanatra. Élvezd, és egyéb punnany számok teljes torokból. Mimimi, természetesen. Mizu TB-vel. Összeborulós dülöngélés. Batyu felöltöztetése (jól állt neki a haspólóm, de öcsém, nagyon beleizzadt). És igen, ezek mellett az alkohol teljesen mellékes volt. 5 körül feküdtünk le, de csak azért, hogy másnap bírjuk a dolgokat.

A szombati első program a takarítás, majd a reggeli után egy csak blast feladat volt (vagyis képzőktől mentesen kellett megoldanunk). És az előző napi játékból tanulva mindent teljesen másképp csináltunk, és sokkal gyorsabban megoldottuk, mint ahogy számították. Szóval utána a kertben lustálkodhattunk egész délelőtt: a kajás gebin chilis babot főzött, mi meg vízipipáztunk a napon, megint Élvezdet, és ilyen tök hangulatos (=füvezős) számokat hallgatva, király volt. A chilis babot ott kint megenni műanyag tányérokról szintén művészet volt.

Ebéd után beültettek minket a konyhába, ott hagytak pár telefont, majd elkezdtek 'lehívni' minket úgymond. Gólyatáborba kétfajta módon lehet lekerülni: gebindolgozóként vagy betűinstruktorként. Most a betűinstruktorok szerepét kellett megismernünk. Szóval ténylegesen telefonon a betűfőnök lehívott minket a betűbe instruktornak. Itt is beszélgettünk a gólyatáborról, és játszatni is kellett. Ami egész jól ment. Annyira, hogy élveztem. Nem gondoltam volna, hogy valaha is kényelmesen fogom érezni magam egy kör közepén, úgy, hogy mindenki az én mozdulataimat lesi (énekeltem ÉS táncoltam is a játék keretében. Ez azért tőlem teljesítmény.). Szóval mostmár tulajdonképp várom a következő játékomat, és nem csak izgulok miatta. Már azt is tudom, hogy mit fogok játszatni.

Este felé nekünk kellett instruktorodnunk: egy óra alatt egy programot kellett összeállítani a képzőinknek, és el kell mondjam, hogy (elnézést a kifejezésért, de) kurvajól sikerült. Annyira jó volt látni, hogy úgy élvezik, mint a gyerekek. Volt alapkoncepció - ennyi idő alatt azért egy ilyen felépített és átgondolt programot létrehozni nem könnyű. Nagyon sokféle feladatuk volt, de sikerült (nem annyira tudatosan, inkább a véletlen hozta így) a dinamikát pont tökéletesen időzíteni. A program: írjanak ódát a blastokhoz a megadott szavakkal a Csókkirályra (avagy a fagyi visszanyal), az új Ford Escort betanítása, kínosos-pofozós-seggberugós-bálos játék (ezt vezettem én is, és ezt élvezték a legjobban), tangás játék, halacska, és végül a személyes kedvencem. Ami az volt, hogy három kis csapatra osztva ki kellett menniük a kertbe. Azt mondtuk nekik, hogy keressék meg a Tárgyakat, amiket elrejtettünk - egyértelmű lesz, hogy mik azok. Na most, az égadta világon semmit nem rejtettünk el, ezért randomabbnál randomabb dolgokat hoztak be. A feladat az volt, hogy ezeket egymás után egyenként adják el nekünk szexuális kellékként. Így lett a fakanálból fuck anál, és hasonló spontán dolgok, amiken mindenki szakadt. A tanulság az volt, hogy mindent a világon el lehet adni szexjátékszerként. Szóval én úgy is iszonyatosan élveztem az egészet, hogy nem vettem részt benne.

Este megint buli volt természetesen, de csomó ideig nem működött a hangfal, így szóval az este első részében csak dumáltunk így kisebb csoportban. Annyira nagyon jó embereket ismertem meg így sokkal jobban. Nagyon király volt. És közben elkezdtünk úgy random játszani - és azt veszem észre, hogy percről-percre jobban élvezem ezeket a játékokat. Három körülre aztán kezdett beiindulni a buli, a fiúk megint félmeztelenek voltak, és az egész kicsit orgia-szerű volt, mert minket is le akartak vetkőztetni. Mindenesetre nagyon vicces volt.

A napfelkeltét Ricsivel néztem, nagyon hangulatos volt, legszívesebben megállítottam volna a pillanatot, mert egyszerűen nagyon jó volt vele beszélgetni. Végül fél hét körül lefeküdtem aludni egy jó két órára.

Reggel megint komolyabb programok voltak, de ez volt a hétvége egyik csúcspontja: lefeküdtünk egymásra a napra (rajtam öt ember feküdt), beraktak meditatív zenét, és elkezdtünk időt utazni: minden egyes képzésalkalmat felelevenítettek ilyen hipnotizáló hangon, és olyan megható dolgokat mondtak, hogy a végére majdnem (!) sírtam. Rajtam kívül azonban egy-két fiútól eltekintve mindenki sírt. Ezután fel kellett állnunk, és odamennünk azokhoz az emberekhez, akik nélkül ez a képzés nem lenne ugyanolyan. Annyi emberrel ölelkeztem tök szorosan hozzábújva, mint még soha. És az ölelésektől én is könnyezni kezdtem egy kicsit. Hihetetlen, hogy mennyire felemelő és életreszóló élmény volt.

Indulás előtt meg harci pusziztunk, ami ismét nagyon vicces volt. És végül hazafelé a buszúton Rékával meg Dettivel volt egy nagyon jó beszélgetésünk.

Nem tudom, mennyire jött át, de nekem ez tényleg olyan hatalmas élmény volt, amit még soha nem tapasztaltam, és... mindenkinek kívánom, hogy éljen át ilyeneket. Mert erre fogok emlékezni ötven év múlva, nem a hármas anatdemómra (ami megér egy misét, igazából nagyon vicces sztori). Nagyon várom a következő három képzést, és a záróhétvégét Szolnokon (ami az összes csoporttal lesz április 11-13-ig), és nagyon rossz lesz, amikor vége lesz. Ennek ellenére már az egy csodálatos dolog, hogy megismerhettem ezeket az embereket.

Szóval most jöjjön egy kis reklám: az Instruktor Öntevékeny Csoportban bárki jelentkezhet bármelyik egyetemről. Most is volt egy BME-s és egy Óbudai Egyetemes srác, de ismerek például Pázmányos instruktort is. Minden kedves olvasómnak teljes szívből tudom ajánlani, hogy jövőre jelentkezzenek ide! Én magam érzem, hogy mennyit változtam a jó irányba (őszintén, irigység nélkül tudok örülni más sikerének), azt érzem, hogy egy hónap alatt találtam egy társaságot, amiben teljesen önmagam lehetek, és elfogadnak és szeretnek. Ezt gimnáziumban és általánosban több évig tartott kiépíteni. Egyetemen sokkal könnyebb magányosnak lenni, és ez olyan pluszt visz a hétköznapokba addig a pár hétig, hogy azt nagyon nehéz megfogalmazni. Szóval mindenki kezdjen el gondolkodni, mert a jövő évi képzés előtt egy kicsit legalább tuti hirdetni fogom.