Olyan jó, hogy tavasz van! Komolyan, nincs annál jobb, mint amikor reggel megvakít a napfény, és nem kell kiraknom egy reflektort az ablakba, hogy be tudjam tenni a kontaktlencsém. Nem számít, hogy -6°C volt. Vagy 267 K.
Most megpróbálkozok egy nap-beszámolóval: szóval föci extra unalmas volt, infó fárasztó, matek uncsi, franciából dogát írtunk, egész jól ment. Fizikából is írtunk egy ilyen sajtcetlit, kijött a jó eredmény, szóval nagyon nem ronthattam el. Tesi... túlélhetően fújj.
Aztán Jennel és Wendyvel elmentünk írószerboltba. Kellett levelezőfüzetet vennem. Idén húú nagyon durvák voltun: már kettőt elhasználtunk. Ilyen tök vastag spirálfüzetet. Most jön a harmadik.
Amúgy Wendyvel nyelvvizsgázom májusban. Vasárnap írtunk próbanyelvvizsgát, és mindkettőnknek 81% lett. Az tök profi.
Majdnem találkoztam az egyik legrégebbi barátnőmmel, Gillyvel, de ő másik busszal ment (+ másik emberrel... utálom azt a csajt), az én buszom meg jött, szóval csak puszi-puszi volt.
Ja, tök mellékes az én szempontomból, de Nőnap van. Mennyivel fontosabb, hogy ma van Chris névnapja (ennyit az álnevekről xD). Amúgy fontos lett volna, hogy jöjjön...
Ez az első ünnep azóta, hogy kommunikálni kezdtünk. Olyan szépen megálmodtam... talán lett volna bátorságom puszit adni neki. Így ki sem próbálhattam. Mert beteg. És hiányzik.
Ez a puszi-dolog furcsa. Mármint a 10 éves ismeretségünk alatt körülbelül egyszer sem értünk hozzá egymáshoz. De nem tudom, ez más. Most érettek vagyunk. Talán belefért volna. Vagy egy ölelés. Annyira betegesen vágyom rá. Égető szükség.
Szeretlek, Chris!
(Ezt a naplómban minden bejegyzés végére odaírtam. Nem mintha valaha elolvasná. Csak jó érzés.)