Április 30., szombat
A GG-s fotózás jól telt. Vittem fotósnak a húgomat is, aki azt mondta, hogy ahogy ott pózoltunk, tök menőnek tűntünk, és néhányan úgy néztek ránk, mint a helyi rajokra (utálom ezt a kifejezést). A képek viszonylag jók lettek.
A fotózás után bementünk a múzeumba a Sajtófotó kiállításra, és na ott igazán szép képek voltak. Meg viccesek. Mondjuk a politika és az etnikum rész túlzott mértékben nem jött be.
Otthon pakolgattam a kirándulásra, és elmentünk anyával vásárolni.
Május 1., vasárnap
Az osztálykirándulás első napja. A vonaton végig zuhogott az eső. Mármint nem a vonaton, hanem útközben. Így kb tízen ilyen hajtogatós körbeadogatós játékot játszottunk. Nagyon vicces dolgok jöttek ki.
Itt a személyes kedvencem, amin betegre röhögtem magam. Én kezdtem a mondatot:
Mikor megérkeztünk Pécsre, az eső továbbra is zuhogott. Ezután a drága egyetlen ofőnt, egész egyszerűen lelépett és ott hagyott minket fél órára. Mondjuk jobb, mint amikor egy nővel lépett le. (Amúgy van felesége)
Na, mindegy...
Pár órát eltöltöttünk Pécsett az esőben aztán busszal mentünk tovább a szállásra, Abaligetre. Hihetetlenül hideg volt. Mindenki minden pulcsiját magára pakolta, és úgy mentünk a cseppkőbarlangba. Az tök szép volt.
A szállás viszont elég gagyi volt. Egy papírkunyhó, nem működő lefolyóval, zsalugáterrel, és garantált 10 fok alatti hőmérséklettel.
Jennel és Annenel voltam egy házban, és este egy nyugdíjasklub kártyapartiján éreztem magam. Takarókba burkolva speedeztünk. Ja, meg átmentünk filmet nézni osztálytársainkhoz. Hát nem a világ legkényelmesebb élménye, amikor 14 ember egy kétágyas szobában egy 20 centi átmérőjű képernyőt bámul...
Végül összetoltunk két ágyat, és azon aludtunk hárman, én középen, ami szintén nem egy leányálom, de azért én szeretem (vállalni).
Május 2., hétfő
Jó idő volt :O Sütött a nap meg minden. Meglepetés volt. A Mecsextrém parkba mentünk. A kötélpálya nagyon király volt, azon kívül, hogy minden áldott platformon körülbelül fél órát el kellett tölteni. Naná, hogy én voltam a legutolsó. Nem is ezzel van a baj.
Hanem hogy vannak azok az emberek, akik minél hamarabb sorra akarnak kerülni, de aztán annyit szarakodnak, hogy az egész sort feltartják. Volt, aki ezt tudta magáról ezért a sor végére állt, de van aki csak szimplán betolakodott előre. De természetesen én kerültem leghátulra. Azzal szórakoztam, hogy minden kötélen vagy csigalassúsággal közlekedtem, vagy többször végigmentem, miközben azt számoltam, hogy vajon hány ezer évet kell még várnom. Én szeretném az ilyesmit, és gond nélkül végigmennék, de így a dolog kicsit elvesztette az élmény-szerűségét.
Na ezt az izélést addig csináltam, amíg a következő csoport utol nem ért. A kilencedikes fiúk mögöttem nagyon türelmetlenek voltak, néha együttérzően összenéztem velük, de néha direkt szadiztam őket, és lassan csináltam. De azért egyszer kisegített az egyik.
Na az extrémpark további izgalmakkal nem igazán kecsegtetett, viszont legnagyobb örömömre túrázni kezdtünk. Én szeretek kirándulni. Az én tempómban, az én útvonalamon, amikor kedvem van, és nem sár. De így borzasztó volt. A sártengerben többször azt éreztem, hogy ki kell nyírnom azt, aki ezt kitalálta. A cipőm kétszer nagyobb volt a szokottnál, és alap csámpásságomat és koordinációs problémáimat súlyosbította, hogy csúszós talajon haladtunk. Ja és extra óvatosnak kellett lennem, mert a húgom kabátja volt rajtam, és tudtam, hogy ha összekoszolom, helyben kivégez. Szóval hálát adtam, amikor végre véget ért.
Este megint filmeztünk, megint szétfagytunk, és megint kényelmetlen volt az ágy.
Május 3., kedd
A program sokkal testhezállóbb volt aznap. Pécsett várost néztünk, múzeumokat jártunk, shoppingoltunk, kajáltunk, osztályfényképeztünk. Csomó képet csináltunk, ettünk a főtéren, kis osztályközösség-építés is volt. Estére az idő sikeresen elromlott, de még bentmaradtunk pizzázni. May, Jen, Anne, Wendy, Dan, és én (a szokásos csapat) ültünk együtt, és feltörtem az étterem wifijét. Híreket olvastunk, meg dumáltunk.
Aztán az orkánerejű szélben még egyszer át kellett sétálnunk Pécs belvárosán a buszhoz, amivel 10-re értünk a szálláshoz. Na, akkor olyan hulla voltam, hogy a gondolataim beszűkűltek a kényelmetlen és jeges ágyra. Aztán valahogy felébredtem, és egészen hajnali háromig szórakoztunk a lányokkal.
Rengeteg hülyeséget találtunk ki, kibeszéltük az egész osztályt, nosztalgiáztunk, speedeztünk.
Nagyon jó volt.
Május 4., szerda
Reggeli után visszamentünk Pécsre, még ott töltöttünk egy kis időt, és végül hazavonatoztunk. Semmi számottevő program nem volt. Fél nyolcra értem haza.
Összességében jó kirándulás volt, bár talán fontos, hogy ez volt az első Rachel nélkül, és ő hiányzott. Szerintem pont elég közös program volt, és elég szabadidő, de Jennek igaza van - nem ilyen egy igazi, összetartó osztályt. De tulajdonképpen nekem a barátaim bőven elegek.
És nem is arról van szó, hogy viszályok dúlnának, csak egyszerűen nincs bennünk sok közös... Tudunk dumálni, ha muszáj, és játszani is jó, csak egyszerűen más az érdeklődési körünk. Szerintem jól van ez így.
Majd holnap behozom az azóta történteket. SPOILER Semmi érdekes nem volt, mert Chris hiányzott. Pedig annyira elterveztem, hogy miket mesélek neki a kirándulásról. Pénteken nem is voltam hajlandó felkelni, ezért lemaradtam a matekóráról.