Hú, szóval:
Csütörtökön nem történt semmi különös, azon kívül, hogy este összevesztem a szüleimmel. A szokásos jajj de hasztalan, nem csinálsz semmit - téma ment -.-. Sírni (mily meglepő) nem tudtam, ezért úgy döntöttem, hogy a saját terápiás módszeremet választom: bezárkóztam a szobámba, lehúztam redőnyt, lekapcsoltam a villanyt, becsuktam a szemem, és benyomtam az iPodom. Annyira JÓ. Ritmustalanul vonaglani a legkülönbözőbb számokra, miközben a zene minden sejtemet átjárja. Érzem, és semmi másra nem gondolok. Nem tudom leírni, de fenomenális érzés.
Pénteken a nyelvvizsga miatt nem kellett suliba menni, otthon tanulgattam szavakat, de leginkább filmeztem, és olvastam. Este meg mentünk Wendyvel az utolsó angolra. Szomorú volt elköszönni Gergőtől, és Esztitől. Este nem izgultam a vizsga miatt.
Szombaton sem. Amíg meg nem érkeztem, és konkrétan el nem kezdődött. Egy egész helyes srác ült mellettem, és pár szót beszéltünk. A másik oldalamon ülő csaj viszont a szünetekben kicsit kipécézett engem, és folyton hozzám dumált. Nem baj, vicces volt. Ő volt az első, akivel megtárgyaltam a következőket:
Reading: egész jól ment, volt egy szöveg a Tasmanian devilről.
Grammar-vocabulary: sokkal könnyebbre számítottam. A tollbamondás, és a szótáras része meglesz, és remélem a gapfill is. Nagyon nehéz volt nekem.
Writing: jó lett. A Viharszigetről írtam egy kritikát.
Listening: nehezebbre számítottam, szóval szerintem jó lett.
1-kor végeztünk az írásbelivel, és 5-re voltunk kiírva szóbelire, szóval Wendyvel, meg az osztálytársainkkal, akik velünk voltak (Fodor és Olivér) elmentünk moziba. Egyébként a város másik oldalán Dan és Anne is nyelvvizsgázott.
Szóval mivel nem túl széles időintervallumból kellett választanunk egy olyan filmet, ami viszonylag mindenkit érdekel, ezért beültünk a Thorra. Magamtól tuti nem jutott volna eszembe megnézni, de nem volt rossz. A film vége előtt 10 perccel ki kellett vonulnunk, a fő harcjelenetnél. Dehát nem késhettünk el a Szóbeliről:
Nagyon izgultunk, de végülis tudtuk mit akarnak hallani, szóval remélem átengednek.
Amikor este fél 7-kor hazaértem, pontosan annyi időm volt, hogy megfürödjek, és egyek, aztán beállított Ticia. Eurovízióst néztünk, és szokásosan végigröhögtük. A fantázianeveink: Luther, őrült kertitörpék, Adam Lambert-ikrek, orosz SP stb. sokkal élvezetesebbé, és emlékezetesebbé teszik a műsort. Sajnos ez nem a zenéről szól, de attól még ügyes volt Wolf Kati. Nekem a svédek is tetszettek, mondjuk Svédországot mindig bírtam.
Délkor kezdődött Dora bulija, mi 11-kor keltünk fel, szóva kb rögtön indulnunk kellett. Na, remek volt az egész. Először csak dumáltunk, aztán elkezdtünk pezsgőzni, és pezsgőivó versenyt tartottunk (nyertem). Szóval Emma, Dora, Lainey, Ticia, és én így tök rég óta tök jó barátnők vagyunk, csak ritkán találkozunk. De annyira jól elvoltunk. Megnéztük a Lány és a farkast (felejthető), és az Ismeretlen hívást (jó kis horror), előadtam zongoratudásom, meg ilyesmi.
Aztán így 6 pohár pezsgő után hazaértem, és tanulnom kellett volna, de nem igazán tudtam. Magyarral próbálkoztam, mivel ma dogát írtunk, és azonkívül amit nem tudtam (mert nem voltam pénteken), a Csongor és Tündés része jó lett.
Ma reggel egy lépcsőforduló erejéig Chrisszel mentem, és legnagyobb ámulatomra EMLÉKEZETT, hogy nyelvvizsgáztam. És megkérdezte, hogy ment. Ez annyira jó.