Tudom, hogy az élet nem egy sorozatzáró-epizód (ez a szóösszetétel hogy van?), de az utóbbi hónapokban szükségem volt egy kis motivációra/kikapcsolásra, amikor magára hagyhattam a triptofán lebontását a vagusszal, illetve a befelé rektifikáló K+-csatornákkal. Szerintem ők egész jól elvoltak egyedül is, de muszáj volt energiát gyűjtenem ahhoz, hogy visszatérjek hozzájuk.
Szóval a folyamatos tanulás mellett elég gyorsan sikerült befejeznem a Private Practice hat évadát (100+ 40 perces epizód, ami legalább 66 órát jelent..wow). Igazából nem akarok sokat írni róla, csak annyit, hogy kórházsorozat, és a végére minden orvos megtalálja a boldogságot. Az egyensúlyt a munka, a család és a barátok közt, és habár tudom, hogy ez nem valóság, azért jó érzés belegondolni, hogy ez egyszer velem is megtörténhet.
Azzal is tisztában vagyok, hogy az orvosi szakmának semmi köze ezekhez a sorozatokhoz, de számomra már az sokat jelent, hogy ténylegesen értem, hogy miről van szó, amikor olyan szavakkal dobálóznak, hogy tachycardia, kamrafibrilláció, hyperventiláció, epi (amúgy ezt mindenki tudja, a közönséges adrenalin angol nevéből - epinephrin - származó rövidítés), BP, szaturáció, stb. Jó érzés volt hétről hétre érezni az élettan tudásom gyarapodását.
És ami a legfontosabb - itt is megismételhetem, hogy tudom, hogy köze nincs a valósághoz - hogy ez a sok szenvedés, amit nem igazán tudok leírni, megéri a végén. Mert tényleg ezt akarom csinálni. Konkrétan egyre jobban vonzódom a szülészet-nőgyógyászat területéhez. Nem tudok annál jobb dolgot elképzelni magamnak, mint világra segíteni egy babát, egy új életet, aztán nézni, ahogy a szülei először meglátják.
Természetesen még mindig bennem van, hogy mindezt jó lenne Afrikában tenni, azoknak az embereknek segíteni, akiknek amúgy senki nem segít, de ahhoz hogy ezt meg tudjam tenni, még nagyon sok mindent el kell érnem.
De először is túl kell élnem ezt a horror-időszakot, túl kell élnem az első karácsonyt apa nélkül, plusz egyéb válási finomságokat, és hinnem kell abban, hogy minden jobb lesz. Hogy egyszer orvos leszek. Hogy egyszer berendezhetem a saját lakásomat. Hogy egyszer találkozni fogok egy emberrel, aki teljes egészében engem fog szeretni, hogy képes leszek megbízni benne. Hogy egyszer nekem is lesz gyerekem. Hogy egyszer én is megkapom a sorozatzáró-epizódomat. Hogy nem egyedül fogom várni a halált a zuglói öregek otthonában az atherosclerosisos coronariámmal meg a 7 macskámmal.
És most visszatérek a valóságba. Tanulni.