 |
| A "legkönnyebb" tantárgy erősen vázlatosan. A képleteket, a szabályozási mechanizmusokat, és az enzimdefektusokat mindenki képzelje hozzá. |
Komolyan.
Közel vagyok az összeomláshoz.
Soha
az
életben
nem
kellett
még
ennyit
tanulnom.
Túl sok (képtelen vagyok érzékeltetni, hogy mennyire. Próbáltam már, de ezt tényleg még elképzelni se tudja az, aki nem éppen ugyanezt csinálja. Tavaly én még felmérni sem tudtam, hogy ez ennyire durva).
Már panaszkodni sincs erőm.
Nincs kedvem beszélgetni, nincs kedvem sehová menni, nincs kedvem gondolkodni.
Nincs kedvem írni.
Minden egyes percben bűntudatom van, ha nem tanulok.
Még soha nem voltam ilyen állapotban.
Hogy fogom ezt kibírni?
Mostmár nem holmi pasikon agyalok elalvás előtt, hanem a glukoneogenezis szabályozásán vagy a corpus callosum részein; ha hajnali 4-kor felébredek, nem azon töprengek, hogy hogyan kövessek el hülyébbnél hülyébb lépéseket, hanem a Gs fehérjék jelátviteli útvonalán.
És a legrosszabb, hogy ez is kevés :(
Valaki motiváljon.