A barátság megmarad, más nem. 2013. december 29-én ugyanúgy együtt voltunk a Bandával, mint tavaly. Ez az éves minden ünneplése volt a Szabadkában: karácsony, Letti szülinapja, Viki névnapja, én névnapom, Kinga szülinapja, mi a rák? nap, stb. Nagyon király volt! Tényleg elég megdöbbentő ötletekkel álltunk elő, például, hogy gondoljuk újra a Laokoón-csoportot, menjünk át egy random volt osztálytársunkhoz, csináljunk 2 liter forralt bort (az egész lakásnak kocsma szaga lett), és Project X-nézés beszélgessünk különböző elég intim témákról. Szóval nagyjából sikerült nem az előző évre koncentrálnom.
Azért megjegyzem, hogy kémiatanulás szempontjából nem a legjobb döntés volt 4 körül lefeküdni... de megérte.
Szilveszteri kémiavizsga lezajlott, mehetett volna jobban is. Igazából elég szar tételeket húztam, valamit összekapargattam, de tény, hogy nagyon ki kellett húzogatni belőlem a válaszokat. Az meg egy másik tény, hogy nem hagyta, hogy elmondjam, amit tudok, hanem amint megérezte, hogy van egy téma, amiben nem vagyok annyira otthon, ráugrott, és az összes kérdése abból volt.
Hármas lett, és tényleg megérdemeltem. De nem vagyok elkeseredve, hanem koncentrálok a fizikára, ami 7-én lesz. 49+12 tétel, és eléggé távol áll tőlem. Mondhatni, annyira köt le, mint a nyelvtan tételsor.
Kedvenc: Biomolekuláris szerkezetvizsgáló módszerek: tömegspektrometria, CD-spektroszkópia. Röntgendiffrakció és alkalmazásai. (na ez az a tétel, amit nem akarsz kihúzni :D)
Valóban.
Maga a szilveszter elég viccesen telt: házibuliból (igen, annak minősítem a papírozást meg szívatózást) kocsmába, ahol ivós játékoztunk - főként gyerekpezsgővel. Hardcore. De előtte ittunk vodkát, pálinkát, pezsgőt, utána meg macit, és amikor hajnali 1-kor hoztak sört, 1 korty után olyan hányingerem lett, hogy ki kellett rohannom a levegőre. Konklúzió: utálom a sört szörp nélkül/ízesítetlenül.
Csináltunk egy ilyen 2013-értékelő tesztet, érdekes volt. Zárásig maradtunk, tök jó zenék voltak, kellemesen telt.
Szóval most én is értékelem a csodálatos 2013-as esztendőt.
- Zene: őszintén szólva eléggé belemerültem a mainstream-rétegbe, ami fejlődés/visszafejlődés ahhoz képest, hogy a Party Rock Anthemet fél éves késéssel ismertem meg. Ez főleg az egyetemi dolgoknak köszönhető. 2013 dala Avicii - Wake Me Up számomra (és szerintem még a fél világ számára). Az idei év felfedezettje Imagine Dragons és/vagy Lorde. És nekem ezek annyira nem tartoznak a mainstream kategóriába, mert én előbb fedeztem fel őket, mint a világ. Most rengeteg kategóriában kioszthatnám a KTZ Music Awards 2013-at, de legyen elég ennyi.
- Film: hú, idén rengeteget jártam moziba. Az évet számomra legjobban a Marvel-függőségem jellemzi, ez az új filmek közül a Vasember 3-t és a Thor 2-t jelenti, mindkettő király volt. De a Catching Fire is tetszett, és a Hobbit 2 is elment (I am death!). A Nyomorultak is nagy hatást tett rám, annyira, hogy érettségi és OKTV előtt lazán bevállaltam, hogy elolvassam az eredeti 1200 oldalas művet.
- Sorozat: ... hát idén súlyos döntéseket hoztam, például, hogy a tök érdektelenné vált Vampire Diariest és Pretty Little Liarst leváltom minőségibb dolgokra. Idén kezdtem el a Sherlockot (és ezzel a lendülettel be is fejeztem, hat hét epizód igazán könnyen letudható, cserébe kapunk Londont, király párbeszédeket, érdekes rejtélyeket, tehetséges színészeket), a Dr Who-t, a Skins-t, a Teen Wolfot, és most az Orphan Blacket, és vizsgaidőszak után Game Of Thrones-darával jutalmazom magam. A régiek közül meg maradt a Supernatural és a Grey's Anatomy. Nem rossz lista.
- Könyv: Funkcionális Anatómia 1. Hát sok időm nem volt olvasni, de azért Dan Brown Angyalok és Démonok, A Da Vinci-kód, Az elveszett szimbólum, és Inferno könyvét gyorsan letudtam. Ahogy az Éhezők viadala-trilógiát is angolul. Kínomban elolvastam a 50 Shades of Grey-t, csodás angol szexuális kifejezéseket tanulva. Még biztos volt csomó más, újraolvasás, stb.
- Pasi: Tom Hiddleston. Zayn Malik. Hát, volt aktivitás. Most igazából három fontosabb ember jut eszembe, ezek közül kettő tökéletesen jelentéktelen. Időrendben emlékezek meg róluk, mert végülis miért ne?
Mangó: általános iskolában járt eggyel felénk, Letti, Viki, és Dóri oda meg vissza volt tőle, engem meg ugye Chris-en kívül senki nem izgatott. És tavaly Antivalentin-napkor a Ligetben találkoztunk vele, és odajött HOZZÁM, és táncoltunk, és minden annyira király volt (a fények!), és megcsókolt... Aztán egy idő után eszembe jutott, hogy basszus, Vikiék vannak oda érte, és hogy én mekkora egy szemét vagyok, ezért egy elég filmbeillő szájrapuszival otthagytam szegény gyereket. Aztán kiderült, hogy Vikiéket tökre nem érdekli, elvégre a Mangó-téma náluk kb 6 éve volt aktuális... Na mindegy, ez egy jó élmény volt. És a legjobb, hogy ennyiben maradt. A pontpartin is találkoztunk a Parkban, tekintetünkkel jeleztük egymásnak, hogy felismerjük a másikat, és ennyi.
Csenger: írjak róla? Hát a március 23. nagyon király volt. Szerintem akkor is a fények hibája volt minden: műfűvel volt leborítva a fal, és ilyen tompa lámpák voltak elszórva. És ez lehet, hogy hülye hasonlat, de olyan Gyűrűk urás volt, zöld és különleges. És megcsókolt...
Peti: biosz szóbelin találkoztunk, aztán valahogy megtalált facebookon, dumáltunk, elhívott valahová, nem igazán foglalkoztam vele. És naná, hogy felvették őt is az orvosira, és B-s lett (a legközelebb került hozzám az ismerőseim közül), a gólyatáborban is többször rám nyomult, meg szezonnyitón is, de mindig leráztam. Igazából nem is tudom, hogy miért.
- Tanulmányok: leérettségiztem, nem volt túl nehéz, és felvettek az orvosira. A lényeg, hogy egyre biztosabb vagyok abban, hogy ez az én utam, és megtalálni a saját utunkat, hát az eléggé fuckyeah érzés. Nagyon várom már a klinikai tömböt, amikor tényleg betegek közelében lehetünk, és ez az egyetlen, ami a sok hülye fizikát tanulva motiválni tud.