A hétvége elmúlt. Sajnálatos módon jelentősebb tanulás nélkül. Na nem baj, holnap muszáj lesz bepótolnom, ma már nem is próbálkozom.
Elolvastam az Infernot. Ez is elgondolkoztató... Ha lenne egy gomb, amiről tudnád, hogy random kinyírja az emberiség felét, ha megnyomod (magadat és szeretteidet is beleértve), megnyomnád? Ha ez az egyetlen lehetőség, hogy megmentsd az emberiséget a teljes kipusztulástól. Igen nehéz kérdés. Mert elméletben természetesen az a jó megoldás, ha megnyomod a gombot. Ezzel tulajdonképpen ténylegesen megmented a világot. Nade... hogy lehetne lélekben elszámolni több, mint három milliárd ember meggyilkolásával? Én eggyel sem tudnék.
És hogy konkrétan miről van szó? Száraz matematikáról. Aki ismer, az tudja, hogy engem kifejezetten érdekelnek a globális problémák. És amikor újra meg újra szembesülök ezekkel, akkor megrettenek és tehetetlennek érzem magam. És ez annyira rossz érzés.
Szóval lássunk valami aranyosat:
Ez a föld lakossága. Ami exponenciálisan növekszik. Kétszer annyian vagyunk, mint akkor, amikor a szüleink születtek. És könyörgöm ez ökológia! Az ilyen szintű gradációt egyértelmű, hogy populációs összeomlásnak kell követnie. A Föld erőforrásai kb. 4 milliárd embernek nyújtanak elegendő táplálékot, helyet, stb. És mondhatjuk, hogy azt már jócskán átléptük. És valóban: rengetegen éheznek, szomjaznak, szenvednek, küzdenek a mindennapi túlélésért. Most nem akarok számokat tippelni, de a föld forrásainak NAGY százaléka, az emberiség igen kis százaléka kezében van (Európa, USA). És ez rohadt igazságtalan.
Szóval (ez nem az én gondolatom) hogyan akadályozhatnánk meg a teljes kipusztulást? Ha már így is elkéstünk. A technika és a tudomány egymást karöltve borzasztóan gyorsan fejlődik. Mi van, ha egy intelligens génsebész/biokémikus úgy dönt, hogy megnyomja azt a bizonyos gombot? És kifejleszt valami gyorsan terjedő, halálos és gyógyíthatatlan vírust, amit a multinacionális létnek köszönhetően napok alatt el tud terjeszteni az egész világon, ha teszem azt egy forgalmas repülőtéren kezd el fertőzni.
És ez nem csak a könyvben van így. Nap mint nap olvasni arról, hogy ilyen meg olyan halálos vírusokat fejlesztettek ki, és hogy ez milyen veszélyes. De elég pusztán egy őrült tudós, aki nem publikálni akarja eredményeit... hanem a gyakorlatban alkalmazni. És kész! Ki tudja, hogy hányan élnék túl?
Melyik a rosszabb? Egy hirtelen populációs összeomlás, amit esély sincs túlélni, vagy egy pusztító járvány, ami után az emberiségnek új lehetősége nyílhat? Nem csak papolni a fenntartható fejlődésről, a születésszabályozásról, hanem valóban átgondoltan élni.
Mivel erre a kérdésre nem akarok és nem tudok válaszolni, ezért azt csinálom, mint mindenki: hárítok. Bele sem gondolok ebbe az eshetőségbe. És inkább mindennapi problémákkal foglalkozom: minthogy jajj meg fogok bukni anatómiából, jajj miért kerülök a facebook miatt idióta helyzetekbe, jajj miért frusztrál, ha rámír egy fiú, stb.).
Megjegyzés: nekem tetszett a könyvben levő megoldás. Még ha drasztikus is, de akár a könyvbeli társadalmat megmentheti.