Drága húgom nagyjából tíz éve próbál rávenni arra, hogy olvassam el a Titkos Szabályokat. Igazából már akkor is nagyon elavultnak tartottam, hogy '90-ben két nagyi mit mondott a pasizásról, szóval sosem olvastam el, Laura viszont ezen élt, tehát nagyjából tudom miről szól. És most jött el az a pillanat, amikor meg is értettem.
Röviden annyi a lényeg, hogy TILOS futni egy pasi után. Le kell szarni, és ha fontos vagy neki, keresni fog. Hagyni kell, hogy ő keressen, ha meg nem teszi, akkor egyértelműek a szándékai. Ha mondjuk elismertem volna, hogy ebben van igazság, akkor számos kellemetlen pillanatot, beszélgetést megúsztam volna (itt főként Chrisre gondolok).
Na mindegy, ami volt, elmúlt, örömmel jelentem, hogy tanultam a hibámból, és mostanában már egyáltalán nem követek el ilyesmit. És hogy ennek mi köze a Tinderhez?
Hát, ott hagytuk abba, hogy lett egy csomó matchem, és én elvből nem írtam senkinek.
Viszont ők írtak! Az első üzenetek mindig bénák, van aki azzal kezd egyszerűen, hogy Szia!, majd ennyiben is marad az egész beszélgetés, de vannak ötletesebbek is. Az elején még érdekes, de elég hamar meg lehet unni ugyanazokat a köröket (Hova jársz? Hobbik? Zenék? Filmek?). Ettől függetlenül érdekes megfigyelni, hogy ugyanazokból a témákból mennyire szerteágazó diskurzusok alakulhatnak ki: a Csepel-sziget hídjaitól Új-Zéland vízumkötelezettségéig, az én ruhatáros pályafutásomon át a BME autóépítő csapatáig minden szóba jöhet. Már ha elég érdekes a srác ahhoz, hogy visszaírjak neki. Ha nem az, akkor nem írok semmit - és itt hangsúlyoznám a Titkos Szabályok szerepét -, ők pedig még lelkesebben írnak megint. Nem válaszolok, és írnak megint, és ez így megy, amíg szinte bűntudatom nem lesz. (Bár őszintén attól volt igazán bűntudatom, hogy huszonötször leírtam, hogy én hű de mennyire anatómiát tanulok, miközben rohadtul nem tanultam, mert tindereztem. #paradoxon)
Szóval az egyetlen dolog, amivel ebben a kegyetlen online világban érvényesülni lehet, az a humor és a kreativitás. Tapasztalatom szerint egyáltalán nem igaz, hogy mindenki szexre megy, bár nyilván az is egy opció. De ha mondjuk XY elsőre vicces, okos, ezért csomót beszélgetünk, és mondjuk randira hív, akkor mégiscsak felmerül az ember lányában a kérdés, hogy tényleg meg akar engem ismerni, tényleg nem csak szexre kellek? És igen, elég szomorú, hogy így látom magamat, hogy lehetetlennek tartom, hogy valaki tényleg csak egy kávét akarjon meginni velem, és igen, ezzel annyira megsértem fent említett XY-t, hogy soha többé nem ír. Pedig nem vele van a baj, hanem velem.
Na mindegy, ez már nem a Tinder hibája.
Összesítsünk!
Mi volt a célom vele? Eleinte semmi, csak kíváncsi voltam, milyen. Hát, elsősorban addiktív. Nyilván nem az igaz szerelmet akartam megtalálni, inkább csak kellett valami, amivel kósza gondolataimat lefoglalhatom. Önbizalom-növelőnek (és ez a szóösszetétel hogy helyes?) is tökéletes, hogy amikor egész nap itthon tanulok pizsiben, írogatnak mindenfélét, hogy szép a mosolyom blabla. Szeretek érdekes, művelt, okos embereket megismerni (ejj de sznob vagyok, és ejj de vicces, hogy ezt Tinder kapcsán írom). Szeretnék egy kicsit kevésbé gyanakvó, bizalmatlan és szkeptikus lenni, szeretnék mindenkivel lazán és erőfeszítés nélkül beszélni (amúgy ez igazából a személytől függ). Az is lehet, hogyha nem cseszem minden alkalommal, akkor majd elmegyek randizni.
Amúgy nem veszem annyira komolyan, sőt igazából bárkinek (barátok, húg, húg barátai) odaadom, hogy felügyelet nélkül böngésszenek, válogassanak embereket, bárkinek írhatnak bármit. Mert akárki akármit mond ez az egész jó móka. Szóval nekem a barátaim szórakoztatása többet ér, minthogy mit gondolnak rólam random idióták.
Kitöröltem-e? Igen, első körben egy hétig nem bírtam, túl sok hatás ért, túl sok volt az agyatlan seggfej, túl sok volt hátra az anatból, szóval mindenkinek az volt a legjobb, hogy eltűntem. Aztán most, hogy kicsit lenyugodtam, visszaraktam, és nagyon igyekszem egy fokkal nyitottabb, bizalommal telibb, és kevésbé őszinte és nyers lenni. Nem tudom, most meddig fogom bírni, de vannak új, jófejnek tűnő srácok.
Kinek ajánlom kipróbálásra? Egyedülálló embereknek, akiket vagy kevés ilyen jellegű hatás ér, vagy elegük van a buliban ismerkedésből. Akik tanulás közben kikapcsolódásra vágynak, akik szeretnének csak úgy ismeretlenekkel beszélgetni tét nélkül, akik csak szeretnék kipróbálni, milyen is ez a marhaság. És ki tudja, lehet hogy még lesz is valami értelmes belőle. (Kinga épp ezekben a pillanatokban randizik egy tinderes sráccal. Drukkoljunk neki innen.) Akik egy jelre vártak, azoknak legyen EZ a jel a kipróbálásra. Végülis van vesztenivaló?
Na mindegy, ez már nem a Tinder hibája.
Összesítsünk!
Mi volt a célom vele? Eleinte semmi, csak kíváncsi voltam, milyen. Hát, elsősorban addiktív. Nyilván nem az igaz szerelmet akartam megtalálni, inkább csak kellett valami, amivel kósza gondolataimat lefoglalhatom. Önbizalom-növelőnek (és ez a szóösszetétel hogy helyes?) is tökéletes, hogy amikor egész nap itthon tanulok pizsiben, írogatnak mindenfélét, hogy szép a mosolyom blabla. Szeretek érdekes, művelt, okos embereket megismerni (ejj de sznob vagyok, és ejj de vicces, hogy ezt Tinder kapcsán írom). Szeretnék egy kicsit kevésbé gyanakvó, bizalmatlan és szkeptikus lenni, szeretnék mindenkivel lazán és erőfeszítés nélkül beszélni (amúgy ez igazából a személytől függ). Az is lehet, hogyha nem cseszem minden alkalommal, akkor majd elmegyek randizni.
Amúgy nem veszem annyira komolyan, sőt igazából bárkinek (barátok, húg, húg barátai) odaadom, hogy felügyelet nélkül böngésszenek, válogassanak embereket, bárkinek írhatnak bármit. Mert akárki akármit mond ez az egész jó móka. Szóval nekem a barátaim szórakoztatása többet ér, minthogy mit gondolnak rólam random idióták.
Kitöröltem-e? Igen, első körben egy hétig nem bírtam, túl sok hatás ért, túl sok volt az agyatlan seggfej, túl sok volt hátra az anatból, szóval mindenkinek az volt a legjobb, hogy eltűntem. Aztán most, hogy kicsit lenyugodtam, visszaraktam, és nagyon igyekszem egy fokkal nyitottabb, bizalommal telibb, és kevésbé őszinte és nyers lenni. Nem tudom, most meddig fogom bírni, de vannak új, jófejnek tűnő srácok.
Kinek ajánlom kipróbálásra? Egyedülálló embereknek, akiket vagy kevés ilyen jellegű hatás ér, vagy elegük van a buliban ismerkedésből. Akik tanulás közben kikapcsolódásra vágynak, akik szeretnének csak úgy ismeretlenekkel beszélgetni tét nélkül, akik csak szeretnék kipróbálni, milyen is ez a marhaság. És ki tudja, lehet hogy még lesz is valami értelmes belőle. (Kinga épp ezekben a pillanatokban randizik egy tinderes sráccal. Drukkoljunk neki innen.) Akik egy jelre vártak, azoknak legyen EZ a jel a kipróbálásra. Végülis van vesztenivaló?