Elvált szülők gyereke vagyok.
Még csak ismerkedem ezekkel a mondatokkal. Eddig hangosan egyszer mondtam ki (és hát mit mondjak, nem volt jó érzés). Pedig a mai naptól fogva 100%-ig így van. Igazából senki nem gondolta, hogy ilyen gyorsan kimondják. Anya az első tárgyalást - amit mellesleg a házassági évfordulójukra tűztek ki - lazán kihagyta. Ami után szerintem nincs joga beszólogatni Laurának, hogy nem jár iskolába (ami egy másik történet). Aztán ma volt ez a második első tárgyalás, aminek hivatalosan valami békítő folyamatnak kellett volna lennie, de gyakorlatilag a bíróság nem látta semmi akadályát, hogy febontsák a házasságot. Halleluja.
Mindenesetre anya nagyon szar állapotban van, annyira, hogy telefonálni nem tudott velem, a nővérével beszéltem, aki megint megkért, hogy legyek anya mellett teljesen. Igyekszem, tényleg igyekszem, de ne várja tőlem, hogy azt mondogassam, hogy egy válásba márpedig bele kell halni, ne várja, hogy apát, a "kurváját meg a kölykeit" fikázzam egész nap, ne várja, hogy amikor hajnali ötkor a zokogására kelek, akkor kedvesen és együttérzően meghallgassam ugyanazt a monológját százötvenedszerre is, és azt meg főleg ne várja, hogy támogassam abban, hogy apáról leperelje a gatyáját is. Szegény ember így se fűtött egész télen - ami megint csak hülyeség, ha nem a nőre (meg természetesen ránk, de az valahol csak kötelezettsége) költené minden pénzét, akkor nem a 20 éves hősugárzóval kéne szórakozni.
Na mindegy, emiatt a véleményem miatt én vagyok anya számára jelenleg a főellenség. És igen, ez is mindenkit meglep, de igenis van véleményem, és nem lehet engem az érdekeik szerint rángatni. Ha tíz éve váltak volna, talán, de mostmár nem.
És még valami, ha valaki olyan hangon beszél velem, mint anya, akkor hogy várhatja el, hogy öt perc múlva odamenjek hozzá, és megsimogassam? Mintha adnék valakinek egy pofont, majd elvárnám, hogy megölelgessen. Nem, egyszerűen ez nem megy nekem. És nem érdekel, hogy az ő családjában ez így volt a módi, hogy kiüvölti mindenki a magáét, majd egymás nyakába borulnak. Szóval mostanában (értsd: 1 éve) remek időtöltés itthon lenni... és egyre jobban bezárkózom.
Na nem mintha anya bármikor is nagyon tudott volna a problémáimról, de mostanság már TÉNYLEG csak magával és nyomorúságos sorsával törődik. Bár sose mulasztja elmondani, hogy mindezt értünk teszi. Aha, akkor például megkérdezhetné, hogy milyen napunk volt. Komolyan, apa a telefonokból meg a heti pár óra találkozásokból többet tud rólam.
Amúgy Laura épp Londonban van, és egyrészt nagyon hiányzik, másrészt örülök, hogy legalább ő kimarad ebből a balhéból. Szóval alapjában véve engem nem zavar, hogy nem beszélhetek erről senkinek, mert Laurával mindent megbeszélünk. Meg amúgy is, ki akarna ilyen vidám sztorikat hallgatni? Nagyon sok barátom jelentkezett... ami iszonyatosan aranyos tőlük, de amikor velük vagyok, nem akarok az otthoni dolgokra gondolni, miért depiznék, amikor akár jól is érezhetem magam. Elég erős vagyok ahhoz, hogy tartsam magam, de ahhoz már nem, hogy pár felszínes mondaton túl beszéljek róla.
Szóval ma nem volt Laura, és ezért élettan után, amikor sikerült beszélnem apáékkal, kicsit kiakadtam. És mivel Laura nem volt opció, rázúdítottam ha nem is az egészet, de egy kis részét egy csoporttársamra. Szegény rosszkor volt rossz helyen, de nagyon aranyosan viselkedett. Gondolom a háta közepére sem kívánta azt a beszélgetést (komolyan, ki akarna ilyen témákra reagálni), és neki is megvan a maga baja, de ha ő teljes kivülállóként (ja, és fiúként), elmorzsolt pár könnycseppet (na jó lehet, hogy a nem is annyira hidegtől és a nem létező széltől volt) a sztori egytizedétől, akkor hogy várhatnám másoktól, hogy tényleg belekeveredjenek?? Amikor én mást sem akarok, mint kikeveredni belőle.
Még olvasni is szar lehet, bocsánat.
Na mindegy, egy órán belül vidámnak, inspiráltnak és kreatívnak kell lennem, szóval ideje abbahagynom a panaszkodást. És tényleg az a vicces, hogy erre képes vagyok megjátszás nélkül. Tényleg jól fogom magam érezni este. Mert akárki akármit mond, én nem fogok az élet szar oldalára koncentrálni, nem fogok szenvedésbe süppedve vegetálni, hanem kiélvezem a fiatalságomat. És ennek a hozzáállásnak köszönhetem, hogy az elmúlt egy évben éltem meg a legjobb élményeim nagy részét.
Szóval, köszönöm szépen, jól vagyok.
P.S.: nagyon szeretem az anyukámat, és azt akarom, hogy boldog legyen. Meg apa is.