Mind testvérek vagyunk

find me
Instruktor lettem!
És ez nagyon fellengzősen fog hangzani, de más ember is.

A legfontosabb változásnak azt érzem, hogy sokkal, de sokkal könnyebben tudok kapcsolatot kialakítani. Korábban évek, hónapok kellettek ahhoz, hogy nagy nehezen megnyíljak valakinek, és teljesen magamat tudjam adni. És azokkal, akiket nem ismertem, elég nyögvenyelősen ment a kommunikáció, ha egyáltalán volt kommunikáció.
Mostmár úgy érzem, hogy bátran fel tudom vállalni magamat gyakorlatilag bárki előtt - és ez sokkal célravezetőbb, mint visszafogni magam. Miért is? Mert azt tapasztalom, hogy az emberek kedvelnek engem! Rengeteg visszajelzést is kaptam, ezeket nem részletezném, de nagyon cukik, és nagyon jól tudnak esni.

((Azt hiszem, hogy a gólyatáborban nem tudtam annyira kibontakozni. Igyekeztem, persze, de nem voltam annyira önmagam, mert túlságosan féltem, hogy mit szólnának hozzám. Szóval a betűben természetesen megtaláltam valahogy a helyemet, de van egy olyan érzésem, hogy máshogy alakultak volna a dolgok, ha bevállalósabb lettem volna. Na mindegy, amit a gólyatáborban nem vállaltam, képzés alatt háromszorosan is.))

Tehát az önbizalmamnak nagyon jót tett ez a képzés: egyrészt meggyőzött arról, hogy jobb, ha mindig önmagamat adom, másrészt rájöttem, hogy...szexi vagyok. Komolyan ezzel kapcsolatban is annyi pozitívnak tekinthető dolgot kaptam a megfelelő emberektől (csak egy példa: "Én is beléd mennék hátulról."), hogy lassan elhiszem. Ennek az a következménye, hogy buli közben a táncom sokkal vadabb.
És még mindig rohadt jó érzés a random srácokat lekoptatni... mert annak az esélye, hogy aki odajön hozzám, nekem is tetsszen, nagyjából 0. Sajnos ilyen téren semmit nem fejlődtem. Ha tetszik, akkor természetesen táncolok vele, de túl kevés az ilyen alkalom.

Amiben még hatalmas fejlődést érzek, az a szervezőkészségem. Az IÖCS szervez majdnem minden rendezvényt az egyetemen, és mostmárt belelátok, hogy ez mekkora feladat. És igazából azok a dolgok, amiket magamra vállaltam, tök jól sültek el. Jó érzés, hogyha meg tudok csinálni egy feladatot - iskolán kívül, csak úgy, magamtól. Az időbeosztási képességeimre is határozottan jó hatással volt ez a 8 hét. Ki kellett alakítanom prioritásokat, és habár ez azt jelenti, hogy egy-egy tevékenységre kevesebb időm jut (pl: sorozatnézés, tumblr), ha elég ügyes vagyok, akkor semmit és senkit nem kell teljesen elhanyagolnom.

Szóval rengeteg pozitív élménnyel gazdagodtam, de most vége. Kicsit üresnek érzem magam, de ami még jelentősebb, hogy ez azt jelenti, hogy neki kell állnom teljes gőzzel a tanulásnak. Mert megint demók, versenyvizsgák, majd rendes vizsgák... jobb ha megyek is.

Ui.: Tényleg mindenkinek, aki jól akarja érezni magát, új csodálatos emberekkel szeretne megismerkedni, illetve felejthetetlen élményeket akar szerezni, csak ajánlani tudom a képzést.