Őszintén szólva idén nem kerültem nagyon karácsonyi hangulatba: ennek az oka egyrészt az anatvizsga volt, másrészt hogy idén extrakorán, október elején megjelentek a karácsonyfák a Corvinban, és ez csak emlékeztetett, hogy mennyire hihetetlenül elanyagiasodott ez az ünnep. Lehet, hogy az sem segít, hogy a shopline egy hónapja minden áldott nap küldözget egy Ma már gondolt a karácsonyi ajándékokra? tárgyú levelet. Hát, elfelejteni sem tudnám, köszönöm.
Szóval konkrétan háromszor sikerült idén karácsonyi hangulat-szerűségbe kerülnöm: az egyik természetesen a minden évben kötelező Vörösmarty téri karácsonyi vásáron történt, miközben az egyik csoporttársammal, Ritával a Karácsonyi Vásárok Legjobb Forralt Borát fogyasztottuk el, a másik Bori karácsonyi bejegyzését olvasva, a harmadik pedig plazmát adva.
Plazmaadás: a gólyatáborban hallottam erről a lehetőségről. Minden 50 kg feletti egészséges felnőtt megteheti, hogy elmegy vérplazmát adni. Ez körülbelül egy háromnegyedórás folyamat, beülsz egy fogorvosi székbe, megszúrják a vénádat, és 700-800 ml vérplazmát levesznek (sejtes elemeket nem). Amiből utána gyógyszereket készítenek. Ez teljesen kockázatmentes, a levett plazmát a szervezet 2 napon belül újratermeli, a legrosszabb, ami történhet az az elájulás, de van aki ezt inkább menőnek tekinti (kedves egymásután ájuló lelkes ikerpár).
Hogy miért szeretem?
- kezdjük a csúfos anyagiakkal: van költségtérítés. Alkalmakként 2000 Ft-ot adnak kézhez, de minden ilyen kerekebb (5.,10.) alkalommal egyre többet, azt hiszem a 30. után 30 000 Ft-ot. Vannak különböző akciók, például valamikor mozijegyet adnak, ha viszek valakit, akkor is kapunk pénzt, ilyenek. Ja, és az adást követően adnak kávét, meg olyan háromszög alakú szendvicset, sőt az utóbbi időben egyre több szaloncukrot is. Mindezt miért? Hogy félóráig üldögéltem, és egy szivacslabdát nyomogattam.
- kezdjük a csúfos anyagiakkal: van költségtérítés. Alkalmakként 2000 Ft-ot adnak kézhez, de minden ilyen kerekebb (5.,10.) alkalommal egyre többet, azt hiszem a 30. után 30 000 Ft-ot. Vannak különböző akciók, például valamikor mozijegyet adnak, ha viszek valakit, akkor is kapunk pénzt, ilyenek. Ja, és az adást követően adnak kávét, meg olyan háromszög alakú szendvicset, sőt az utóbbi időben egyre több szaloncukrot is. Mindezt miért? Hogy félóráig üldögéltem, és egy szivacslabdát nyomogattam.
- fél óra pihenés: én mindig mindenhova rohanok, amikor észreveszem ezt, akkor próbálok lelassítani, de maximum 3 lépésig bírom, és utána ismét felveszem megszokott tempómat. Az egész életem egy nagy rohanás, és habár a plazmaadásra is rohanok... de akkor is utána csak nyugodtan kell ücsörögnöm. És ez tök jó érzés.
- mindig is akartam keresni valami elfoglaltságot, amivel azt érzem, hogy segítek az embereken. És most tényleg gyógyszereket készítenek a vérplazmámból! Ez szerintem iszonyatosan jó.
- hit a szakmában: őszintén szólva, nincs sok jó élményem az orvosokkal, és az egész magyar egészségüggyel kapcsolatban. Elkerülhetetlenül rengeteg sztorit hallok, és hát különböző betegségekkel (vagy nem. Apukám szerintem kicsit hipochonder... a kutyát is elvitte orvoshoz, azért mert nem ette meg teljesen a reggelijét. És milyen igaza volt!) én is jó párszor megfordultam egy-két helyen (szerintem a Heim Pálnak nincs olyan osztálya, ahova ne lennék felvéve, még neurológián is feküdtem egy hetet...). És tisztelet a kivételnek, de nincsenek túl jó tapasztalataim. A kórházak koszosak, az orvosok nemtörődömek, későn kezdik a rendelést, őszintén leszarják a betegeket, az ápolók bunkók... Én NEM akarok ilyen lenni! És itt plazmaadáson, tényleg minden olyan, mint a kórházakban kéne lenni: tisztaság, kedves orvosok és ápolók, akik mosolyogva fogadnak, és megkérdezik, hogy hozzanak-e egy pohár vizet, stb. Nem életunt, gonoszkodó, munkájukat gyűlölő emberek. Talán van remény.
- rendszeres orvosi ellenőrzés: bármi bajom, azonnal kiderül.
- ismerkedés. Szóval, hát izé... elég sok egyetemista srác jár oda. És elég sokkal szóba szoktam elegyedni. Azért ez sem utolsó szempont.
- kapcsolatfenntartás: Kingával szerintem általános iskola óta nem találkoztunk ennyit. Most ez a heti egy alkalom komolyan az utóbbi 6 évhez képest rengetegszer sűrűbb. És én ennek nagyon-nagyon örülök.
- önállóság: ha nem is sok, de mégis van saját jövedelmem. Én tényleg nem szeretem a szüleim pénzét használni, és minél inkább öregszem, annál kevésbé szívesen fogadok el bármit. Pedig ugye azért valamiből vennem kell kaját. És még rengeteg idő, mire saját normális keresetem lesz, így talán legalább egy kicsit kompenzálok.
Szóval, szeretek odajárni. És visszatérve a karácsonyhoz: két hete mentem, és koponyát próbáltam tanulni plazmaadás közben, de egyszer csak bejött a Shake it up Christmas, utána Britney Spearsnek valami agyonjátszott karácsonyi feldolgozása, majd a Highway to Hell, és ez a kombináció valahogy melegséggel töltött el. Miközben folyt a vérem. Furcsa.
Már évek óta nem igazán gondolok bele, hogy mit szeretnék kapni karácsonyra, sokkal inkább, hogy mit szeretnék adni és kinek. Egyszerűen sokkal izgalmasabb várni a pillanatot, amikor az ajándékozottaim meglátják, amit adtam, mint kapni valamit. És sokkal többre értékelem a kézzel készített, low-cost budget ajándékokat, mint a plázákban, tömegnyomorgós rohanás közepette, na jó, legyen ez, csak menjünk már - ajándékokat.
Épp ezért idén is a középsulis barátaimnak ugyanazt adom, mint tavaly, csak megújítva. És azt tök izgalmas csinálni.
És most berakom azt a videót, ami egy kicsit könnyeket csalt a szemembe, amikor először láttam: