Mostanában nem volt időm írni, és most is csak azért van, mert beteg vagyok. De ez egy rendhagyó bejegyzés lesz. Mivel ma dharmacsakra nap van, vagyis ilyen tízmilliószoros izé, és ilyenkor kívánni kell. És láttam egy tanácsot, hogy írjuk le egy napunkat úgy, mintha 2015-ben lenne, amikor minden álmunk megvalósult. És ez valójában elég nehéz feladat, komolyan bele kell gondolnom, hogy mit akarok elérni 3 év múlva... nos lássuk.Imádom a szerdákat, csak két órám van (genetika és biokémia), és az is délután. Tehát ma későn keltem, de Jen hívott, hogy csináljuk meg a szokásos edzésünket: ő Magyarországon van, és elég rég találkoztunk, de hetente legalább egyszer elmegyünk futni: én Abu Dhabi tengerpartján a verőfényben, ő pedig a szépséges téli ligetben. Közben végigbeszélgetünk Skype-on, és így olyan mintha tényleg együtt futnánk. Ilyen trükkjeim vannak, hogy ne szakadjak el az otthonomtól.
Chris holnap utazik haza: istenem, hogy én mennyire meglepődtem, amikor Valentin-napon megjelent itt. Annyira édes volt! Szóval fantasztikus érzés mellette felkelni, és utána - akármit csinálni. Például a hétvégén Dubaiba mentünk el, kávéztunk, shoppingoltunk, megmutattam neki a kedvenc szórakozóhelyeimet, és kicsit strandoltunk is. Pedig unalmas tanulós hétvégét terveztem Ashleyékkel. Körbevezettem az egyetemen is, különösen tetszettek neki a sportlétesítmények (amiket mellesleg én nagy ívben el szoktam kerülni).
Amíg Jennel futottam, ő békésen aludt. De amikor visszaértem, már muszáj volt felkeltenem, hiszen mára is voltak terveink. Megmutattam neki a sivatagot, Mass kölcsönadta a kocsiját. Soha, komolyan soha nem fogom megszokni az automata váltót! De azért jó volt száguldozni egy kicsit, olyan ritkán vezetek. Amúgy élvezet figyelni, ahogy Chris ismerkedik a világgal, amit én már ismerek.
Még mindig imádom. Annyira tökéletes köztünk az összhang - majdnem mindenben. Például filmet nézni még mindig képtelenek vagyunk: hogy lehet, hogy mindent amit én szeretek, azt ő utálja? Na mindegy, az biztos, hogy én az életben nem fogok vele végignézni egy focimeccset sem.
Na most megyek ebédelni (Chris akar valamit főzni:), majd utána órára. Este családi Skype: jó lesz látni anyáékat, Cilit, Mushut, és a húgomat is, akinek azt hiszem, jövő héten lesz a magyar OKTV-je.
Hát lehet, hogy ez nem fog teljesülni, de ha 10 000 000-szoros esélye van, akkor már megérte leírni.