Ezennel hivatalosan is írok.Igazából megvoltak az OKTV-k, még holnap lesz a biosz és kész. Hát matekból tök jó LETT volna, ha le tudok másolni egy feladatot; a kémia nagyon fárasztó volt, és nem tudom... Nem lenne rossz továbbjutni, de végül is azt hiszem elismerem, hogy egy csöppet még kevés vagyok hozzá. Ami persze rosszul esik, mert én szeretem azt képzelni, hogy mindenre képes vagyok, de azért annyira csalódott nem vagyok, mint Ádám az Ember tragédiájában.
De mostanában képtelen vagyok csalódni: semmi nem sikerül, amit terveztem, de ebből csak erőt gyűjtök. Ez nem tudom, hogy rossz-e. Mármint lehet, hogy mindenki hülyének néz. De én tudom magamról, hogy nem vagyok az. És azt is tudom, hogy TUDOK VEZETNI.
Igen, megbuktam az első számú forgalmi vizsgámon. De tudok vezetni. Még életemben nem éreztem magam ennyire egyedül a kocsiban, és mindenre tudtam figyelni, jól indultam, meg minden. Mindenre figyeltem, kivéve egy jobbkezes utcára... Hát, igen. Hibáztam, elismerem. De a vizsgabiztos a végén (mivel engedett végig vezetni) azt mondta, hogy tetszett neki, amit csináltam, és hogy fájó szívvel kell megbuktatnia. Szóval ez van. Jövő szerdán megcsinálom.
Nem is akárkivel.
Na, ugorjunk egy Chris-témára: természetesen ő még mindig van... ugyanúgy. Csak három hete nem beszéltünk. És minden nappal egyre távolabb kerül, egyre csökken az optimizmusom vele kapcsolatban. Egyre megfoghatatlanabb. És ez persze fáj... nem tudok mit kezdeni vele.
DE van valami, ami régóta nincs. Oké, ez hülyén hangzik.
Szóval van valaki, aki tetszik. Igen, nekem az ősszerelmesnek. Nevezzük talán Deannek, mivel Odaátban is ő a legjobb pasi. A valóságban vezetésen ismertem meg, vagyis ismertem meg újra, mivel mint kiderült egy oviba jártunk. Többször fuvaroztuk egymást, az oktatóval hármasban poénkodtunk, meg amúgy is csomószor rámvigyorgott. És én egyszerűen jól érzem magam vele. De tényleg nem tudtam róla semmit, csak azt, hogy ismerős volt.
És egyszer csak BEUGROTT a teljes neve. Nosza, felmentem facebookra, bejelöltem, és most levelezünk. Ami egyre biztatóbban alakul.
A dolog hátulütője, hogy mindig amikor ezen gondolkozom, az jön ki, hogy mennyire tökéletes alany lenne Christ féltékennyé tenni... de nem. Ez szemétség. Nem akarok egy újabb olyan jelentéktelen, hülye, gagyi kapcsolatot! De ahogy eddig látom, ő kedves, normális, olyan, mint Chris.
És egyszer, a többi alkalommal ellentétben, álmomban azért voltam Deannel, mert jó volt, és nem volt semmi Chris. Csak ugráltunk a Na na na-ra (My Chemical Romance), és annyira egyszerű, ártatlan, és őszinte volt.
Tehát még van remény.
Most nem tudom mit és kivel akarok, Chris mindig Chris marad... nem hinném, hogy valaha is közömbös leszek iránta, de ez most ad valami... izgalmat.
Something to believe in...