Meglett a rutinvizsga.
Azóta voltam Ausztriában, és nagyon jó volt, és hát igen elkezdődött a suli.
Sok órám van: 3 és fél faktot vettem fel, így többször kilenc óráim vannak, amik után vezetek (immár a forgalomban), ezért túl sok időm nincs. Akarok OKTV-zni, még nem tudom mennyit vállalják.
Kicsit aggódom, hogy lesz-e mindenre időm. A barátaimra, a sorozataimra, Chrisre, és persze a tanulásra. Én a jelenben akarok boldog lenni, de nem feledkezhetek meg a jövőmről. Most dől el minden, és sikerülnie kell.
Chris-fronton történt dolgok (amik még mindig prioritást élveznek):
- első nap bevittem neki az agyagcuccait. Amikor három hónap után először megláttam, és persze ő köszönt, úgy mint mindig, hangosan kimondva a nevem, na akkor én konkrétan sokkot kaptam. Odaadtam neki a cuccost, és kisprinteltem. Gáz volt. Kezdésnek rossz.
- tegnap reggel együtt jöttünk. Megint ÚGY köszönt, és dumáltunk, és nagyon jó volt. (Oké, ott volt Peter is.) Én komolyan úgy érzem, hogy szeretnek velem lenni. Hogy nem is utál Peter annyira. Nem tudom, lehet hogy én vagyok a naiv.
- ma mentem a folyosón egyedül (Rachelt akartam megkeresni), amikor megláttam, hogy ő szembe jön velem, és valamit cipel. Közel értünk egymáshoz, és miközben mentünk, így végig egymás szemébe néztünk. Oké, ez így leírva semmi. Szóval amikor hallótávolságba kerültem, akkor megkérdezte, hogy jól áll-e neki a fizikás cucc, amit hozott. Mondtam, hogy nagyon. Ezután bementem a termükbe, Rachelt keresni, de nem volt ott. És Chris - meg sem kértem, meg semmi - de szólt Rachelnek, hogy kerestem. Ez tök rendes volt tőle. <3
Na jó, most nem kezdem el a szokásos spekulációmat, vahj ez mit jelenhet, hanem megyek... tanulni. Igen. Péntek délután.