The last days

Hát telnek a napok...
Egy ilyen jó bejegyzés-kezdő mondat után leírom a fontosabb eseményeket.
Csütörtök délután átmentem Emmához Évzáró Konferenciára. Egész évben azt 'játszottuk', hogy egymás tanárai vagyunk pasiügyben, és így adtunk leckét, osztályoztunk ilyesmi. Neki legalább négy tantárgya volt, míg nekem egy állandó. Chris, természetesen. Tulajdonképpen az ő biztatására kezdtem el kommunikálni Chrisszel. Egész évben irányítgatott, tanácsokat adott (na jó, kötelező jelleggel..:), és minden áldott szerdán összeültünk konzultálni. Most pedig volt az osztályozó konferencia volt. És... kitűnő lettem!!! Az ő átlaga hármas, kénytelen voltam két tantárgyból is megbuktatni. xD

Pénteken volt a húgom ballagása. Hát a ballagásokat továbbra is utálom, de a rokonaim jófejek voltak. Megint meggyőződtem, hogy milyen király családom van. Unokatesók viccesek, régi képeket néztünk, és röhögtünk. Egy élmény volt.
Aztán, miután a vendégek elmentek, rádöbbentem, hogy a hülye húgom mekkora egy mázlista. Nekem ugye nem volt általános iskolai ballagásom, és ANNYI PÉNZTŐL ESTEM EL!!! Komolyan, tudom, hogy anyagias vagyok, de ez így akkor sem fair. Hogy az egyik gyereknek kétszer annyi pénz jár, csak azért, mert a drágát nem vették fel hatodikban sehova. Próbáltam nem szarbaharapottfejjel szemlélni, ahogy megveszi a laptopját, de valahogy nem ment.. Ehhez én túl irigy vagyok.
Na mindegy, túltettem magam a tehetetlen dühön.

Szombaton szenvedtem Laura miatt, vasárnap pedig elmentünk Debrecenbe. Jó volt. Hétfőn punnyadtam, ma pedig komoly osztálykirándulás volt. Elmentünk aaa Margitszigetre. Amíg nem kezdett zuhogni az eső, és elmentünk plázázni. Ú, láttunk egy olyan gyönyörű halványrózsaszín ruhát, ami mindenkinek jól állt. Olyan Hamupipőkés volt. És hozzá magassarkút is. Vá, nagyon szép volt.

Chris-fejlemények:
Elmegy a franciatanárunk, és kitaláltuk, hogy csinálunk egy fényképes bögrét búcsúajándéknak. És hát nem tudom, hogy kiállt, nem is értem, hanem úgy nem tudom. Na jó ez érthető. De jól esett. Pedig nem is értem csinálta. És mivel én nem tudtam elmenni a megrendelt bögréért, megkértem Christ, és elvállalta. Nem tudom, olyan érzés, mintha számíthatnék rá. És ez olyan érzés, amire a világon a legjobban vágyom. És amikor beszéltünk a telefonban (valószínűleg rosszul hallottam), de olyan volt, mintha esetleg ő is akarná, hogy számítsak rá.
Holnap van az utolsó nap. Reggel találkoznom kell vele. Még egyszer. Idén utoljára... Szeretlek, Chris.