Imádom a barátaimat!!!
Most komolyan ez a bekezdés nem Chrisről fog szólni (mert pipa vagyok rá), hanem róluk.
Szóval kezdjük azzal, hogy tegnap elmentünk Dan-nel és May-jel sportválasztóra. Hát, Dan nagyon régóta űz vmi kimondhatatlan nevű harcművészetet - őt a kíváncsiság hajtotta. Nekünk May-jel komoly célunk volt: mi vagyunk a legbénábbak tesin, ezért úgy gondoltuk, hogy ha itt nem találunk semmit, akkor feladjuk.
Na most, ezen a sportválasztón nagyon elszórva lehetett találni NEM 12 éves fiúcskákat, és a sportolók meg általában 18-20 évesek voltak, szóval el lehet képzelni, hogy mennyire örültek három 17 éves csajnak. Sehova nem tudtunk úgy menni, hogy ne hívjanak el valahova. Úgy flörtöltek velünk, hogy húú. Néha már kicsit kellemetlen volt. Kiderült, hogy én egész jól tekézek (minden szerénytelenség nélkül: mindent és mindenkit letaroltam), May pedig a falmászáshoz ért.
Hazaérve beszéltem az általános iskolai barátaimmal: Emmával, Ticiával, és kb fél év után végre Gillyvel is!!! Ő volt a legjobb barátnőm 3.-tól 6.-ig, és persze azután is, csak egyre kevesebbet találkozunk, beszélünk. De ha beszélünk, annyira vidám leszek. Szóval, tegnap este tök jó volt dumálni vele egy kicsit.
Ma megyek Rachelékhez macskanézőbe (van egy kiscicája:), és ott fogok aludni. Ott lesz még rajtam kívül a Társaság: Jen, Anne, Dan, Wendy. Csak May utazik holnap Isztambulba, ezért nem tud jönni. Mindenesetre IMÁDOM őket.
Szóval komolyan örülök, hogy ők vannak nekem. És próbálok jó barát lenni. Remélem sikerül.