Na most a kedvem helyreállt egy csöppet. Tegnap angol után a lányokkal elmentünk shoppingolni, és tök jó volt. Bár fekete szoknyát nem találtam.
Beültünk egy étterembe is, mert nem volt kedvünk gyorskajához. De ilyen tök előkelő volt, mi meg nem igazán tudtunk viselkedni. Mikor végeztünk a lasagneval, jött a pincér:
- Hozhatok még valamit? Kávét, desszertet?
- A számlát. - mondtam. Erre Dan kb az asztal alá röhögte magát. Aztán azon töprengtünk, hogy mennyi borravalót illik adni. Nem sokat járunk ilyen helyre, és ha igen, a számlát, meg ilyesmit a szüleim intézik.
De azért tök jó volt.
Ma reggel meg mentünk Vivicittára húgommal, barátnőjével (aki mellesleg Emma húga), Laineyvel, Ticiaval, és Anne is velünk jött. A helyszínen találkoztunk Wendyvel is. Még mindig furcsa a az egymást nem ismerő barátaimat együtt látni. De azért jól kijöttek szemlátomást.
Az osztályom nagy általánosságban 3,5 km-t futott, de én nem futhatok, ezért hívtam el Ticiaékat gyalogolni. Annyira poén velük lenni.
Tavaly az egyetlen célunk, hogy a zuglói nyugdíjas egyesület neonzöld pólót viselő csapatát legyőzzük. Akkor nem sikerült... De idén is ott voltak, és már a Hősök tere előtt fényes győzedelmet arattunk (szóval kb 100 m-rel a rajt után).
Elvileg Chris is ott volt, 6,5 km-t futott, de sajnos nem találkoztunk... :(
Jajj pont arra akartam kilyukadni, hogy milyen csajos hétvégém volt, erre... na mindegy. Nem gondoltam sokat rá. Majd holnap reggel.