Hát, ennyit a szerencséről. Ennél rosszabb napom nehezen lehetett volna. De az a furcsa, hogy végig jókedvű voltam. Most is az vagyok. Pedig Chris ismét nem volt bent. Csak tudnám, hogy hova tűnt már megint...
Na mindegy, nem is akarom részletesen leírni az egész napot. Mindjárt vége, és ez pont olyan dolog, amire nem akarok emlékezni.
Erre rájöttem a régi naplóimat olvasgatva: csomó mindent leírtam, amire azt hittem, hogy emlékezni akarok valamikor. De igazából most újragondolva, tiszta gáz voltam, és legszívesebben az egészet kitörölném mindenki fejéből. Mondjuk a 7., 8. osztályt. Hetedikben azt hittem elfelejthetem Christ. És igazán próbálkoztam egy annyira jelentéktelen sráccal, hogy az hihetetlen. Először Wendyvel járt, aztán Mayjel, aztán nyolcadikban én következtem (szinte egész évben jártunk... pff nagyon GÁZ), aztán Rachel. Most egy másik osztálytársunkkal jár, és lehet, hogy megdöntik a rekordomat. Mondjuk smárolásban már valószínűleg rég lehagytak. Hál'istennek.
Na mindegy, szóval abban a két évben olyan dolgokat csináltam.... Hagyjuk.
Most itt ülök, és egyfolytában a Just Tonightot hallgatom:
Komolyan, annyira jó ez a szám. Mondjuk a szövege:
'Here we are, and you're too drunk to hear a word I say. Start the car and take me home.'
Ez így kicsit furcsa kombináció nekem, de te tudod, Taylor.