Jó rég nem írtam, de nem volt ihletem illetve internetem.
Szóval jelentkeztem az UNICEF-hez, de még nem válaszoltak. Remélem, fognak. Ég bennem a tettvágy. Jó lenne, ha valahogy kamatoztatni tudnám magam. És nem csak szóláncozásban, illetve ország-városozásban. Ma föcin ugyanis két padsor ezt csinálta, és naná, hogy nem figyeltünk a tanárra. Aztán kihívott felelni. Ahhoz képest, hogy két másodperccel a felelésem előtt tudtam meg, hogy mi volt előző órán (akkor is ország-városoztunk...), négyes lett. Az előző ötös felelésemet nem írta be az elektronikus naplóba, de ha ezt beírja, reklamálni kezdek.
Mint ma francián. A négy alá dolgozatomat felpumpáltam ötösre (de tényleg nekem volt igazam).
Tök jó napjaim vannak: süt a nap, látom végre Christ (és köszön!! Lehet, hogy én képzeltem bele, de tegnap mintha olyan izén végigmért volna.), ma reggel találkoztam Laineyvel. Ő is egy volt osztálytársam, barátnőm, de mivel nyelvi előkészítőt végzett tavaly, és idén új suliba ment, most kilencedikes. És annyira fel tud dobni, ha szívatom. xD Na jó, ez gonosz, de tényleg vicces. Április 10.én Vivicitta lesz, ahová a tavalyi sikeres gyaloglóverseny után idén is viszem Ticiat, Laineyt, a húgomat, és a barátnőjét. Idén sajnos Emma nem tud jönni, mert Angliában lesz.
Délután Jókrvel találkoztunk Gilly húgával, vele is tök jól eldumáltunk. Nekem úgy tűnik, hogy Jókrnek bejön Jilly (Gilly húga xD). Mondjuk sajnos többet találkozom vele, mint általános iskolában a legjobb barátnőmmel, a nővérével.
Na jó, azt hiszem tanulnom kéne, mondjuk Tiborc-monológot, vagy francia telefonhasználatot, fás társulásokat, google-sztorit, szinusztételt, vagy a középkori magyar társadalom összetételét. Kíváncsi vagyok, hogy az iskolában tanult dolgoknak hány százaléka totálisan fölösleges... No mindegy, én küzdök az álmaimért.