Most értem haza, és hú próbálok megnyugodni.
Szóval, az elejétől:
Ticiával találkoztunk, elmentünk Alleeba, vettem egy könyvet meg egy magassarkút, ettünk-ittunk szokásosat (Longer-menüt), természetesen kb. végig röhögtem. Olyan hülyeségeket tud mondani. Például a Girlcsirke. Ami mondjuk tök régi, a húgom találta ki, de ő most felelevenítette, és konkrétan röhögőgörcsöt kaptam a mozgólépcsőn. Amúgy tök magasröptű volt a beszélgetés, olyan kifejezéseket használtunk, mint pejoratív, vulgáris, stb.
Aztán elváltak útjaink. Egyedül ültem a buszon. Olvastam. Felszállt két pasas, és leült mögém. Két másodperc múlva megcsapott a sör, és cigi szag, aztán pedig beindították azt a borzalmas etnikumzenét. Üvöltöztek, röhögcséltek, és azt beszéltek, hogy hát ők most milyen nagyon jól berúgtak.
Utálom az ilyeneket. Félek tőlük. Bármire képesek. Próbáltam meghúzódni, és a csaj is aki mellettem ült. Leizzadt a kezem, remegtem, és mindennél tisztábban tudtam gondolkozni. Tudtam, hogy nem szabad felhívni magamra a figyelmet. Úgy tettem, mintha olvasnék, de egyszerűen összefolytak a betűk a szemem előtt.
Aztán egyszer csak elkezdtek ránk szállni. Hogy ugye nem zavar a zene, nem zavar a zene. Hát baszki, zavart a zene, rohadtul, de nem mondhattam meg. Egyáltalán minek kérdezi. Anélkül, hogy megmozdultam volna, vagy felemeltem volna fejem, határozottan (tényleg, ez furcsa volt) kijelentettem, hogy nem. A másik csaj gorombábban mondta. Persze elkezdték izélgetni. Végül hála a jóistennek leszálltak.
De míg nem értem haza, végig remegtem, és visszapillantottam, hogy nem követ-e valaki. Paranoiás vagyok. Itthon azonnal ittam egy liter vizet. Most már kicsit megnyugodtam.