Another day, another me, another You

Hát, furcsa napom volt. Még azt sem tudom eldönteni,hogy jó értelembe-e. Félek, hogy most mit fogok írni.
Szóval, reggel szokás szerint hatezer metrót vártam, hátha esetleg lenne olyan szerencsém, hogy Chrisszel mehetnék. De nem ám. Túl nagy kérés. Végül is ki vagyok én, hogy beszélhessek vele?
A villamosnál még Petert is megláttam, de direkt nem mentem oda hozzá, kicsit előbb álltam meg. Nem igazán volt hangulatom cseverészni. Na, álltam, zenét hallgattam, stb. és egyszer kb 10 centire tőlem Peter elkiáltja magát, hogy Bú. Na jó, ez leírva elég hülyén hangzik. A lényeg, hogy én minden ilyen váratlan ingernél szívrohamot kapok, vagy felsikítok, vagy hirtelen hátrafordulok, mindenkit letarolva. Van, aki szerint ez vicces... a hatodikos kiscsajoktól a tizedikes fiúosztálytársaimig (azért a kontraszt ott van) mindenki azzal szórakozik, hogy engem ijesztget. Hát nagyon poén, komolyan. És én nem játszom meg vagy ilyesmi, tényleg rohadtul megijedek.

Peter utál engem. Vagyis általában átnéz rajtam. De ő Chris legjobb barátja. És ezért nagyon félek a véleményétől. Mert ha esetleg Chris észrevenne engem, mint nemistudom... lány, akkor Peter egy másodperc alatt lerombolhatná. Elfolyhatná a remény apró csíráját is. És hát ő nem kedvel engem. Bárdolatlannak nevezett.
Épp ezért fogalmam sincs mi a szent rákomért jött oda hozzám. És aztán dumáltunk. Furcsa... Olyanokat tudtam meg, hogy a szülei régészek. :O Amúgy a szokásos egymás szívatása is megvolt. Ha Chris ott van, akkor megvéd. Mikor lesz ott?

Föciből Afrikából vaktérképet írtunk, hát a technikám megint ugyanaz: mindent, amit tudtam beírtam (annak ellenére, hogy van amit nem is kérdezett), hátha így nem veszi észre, hogy mit nem tudtam. Informatikán Hófehérkés programot írtam. Jövő héten az utolsó programozás doga lesz. Hallelujah.
Matek - unalom. Imádom a matekot, izgalmasnak, és fontosnak tartom, de ez a tanár annyira unalmasan tanítja. Komolyan néha úgy érzem, hogy most azonnal bealszom. Az előző tanárt sokkal jobban bírtam. Csakhogy ő decemberben nyugdíjba ment.
Francián nem volt semmi különös (bár lett volna), azon kívül, hogy Chris, miközben Rachellel beszéltem (vele is ez az egyetlen közös órám), hallgatózott, és közben vigyorgott. Remélem, nem a beszédhibáimon.
Fizikán dolgozatot írtunk, nem sikerült túl jól, mert nem tudtam befejezni. De azért nagyon ajánlom, hogy amit leírtam, az jó legyen.
Végül ofő helyett egy előadás-szerűségen voltunk. A sulink jövőre lesz százéves, és rengeteg programot terveznek, elmondták a főbb irányokat. A gond az, hogy egy ilyen rendezvénysorozathoz kell egy kis pénz, és a suli így is csóró... szóval hát hajrá! Lehet, hogy én is segíteni fogok. Mondjuk öregdiákokat körbekísérek. Vagy statiszta leszek a filmben.

Az UNICEF még mindig nem válaszolt... :( Hogy segíthetnék, ha nem segíthetek? Még adok nekik két napot.